Castella avagy japán mézes piskóta

Jó ideje már szerepel a "majd egyszer ki kell próbálni sütik" között ez a finomság. Most, hogy tojássárgája maradék keletkezett, nem vártam vele tovább :) Chili és vaniliánál találtam, vagyis a Magyar Narancsban tűnt fel nekem első körben, ahol még a süti eredetéről is olvashattam, azaz ez egy japán édesség, nem éppen a megszokott állítólag, valamikor régen portugál kereskedők vitték be magukkal.
Aki szereti a piskóta jellegű tésztát, nekik ajánlom bátran, megéri a fáradtságot :)

Hozzávalók:

10 dkg liszt, átszitálva + csipetnyi só
3 egész tojás + 2 tojássárgája
15 dkg cukor
5 dkg méz (nálam most gesztenyeméz)
4 evőkanál olaj

Az egész tojásokat, a 2 tojássárgáját egy fémtálban elkevertem a cukorral és a mézzel, és gőz fölött (az edény alja ne érjen bele a forró vízbe) folyamatosan kevergettem kézi habverővel, amíg a cukor felolvadt, térfogata kb. duplázódott, azaz sűrűsödött, ez nálam kb. 17 percig tartott. Közben 170 fokra előmelegítettem a sütőt. Majd levettem a gőzről, és tovább kevertem most már elektromos habverővel néhány percig, amíg kihűlt teljesen. Ekkor hozzákevertem az enyhén sós lisztet, majd pedig ebből a tésztából kivettem néhány evőkanálnyit és a 4 ek olajjal összekevertem jól, majd pedig ezt a keveréket a teljes tésztához adtam, és összevegyítettem. Kiolajoztam egy 25*11 cm-es formát, majd sütőpapírt raktam beléje, beleöntöttem a keveréket, és 15 percig sütöttem 170 fokon, majd levettem 150 fokra a hőmérsékletét a sütőnek, és még 45 percig sütöttem. Kicsit megbarnult (valószínűleg a méz miatt is), meg is repedt egy kicsit, de nem rontott ez semmit rajta. A gesztenyeméztől szuper illata van, a süti állaga nagyon omlós, kicsit szivacsos, hasonlít a piskótához, de mégis más. Chili és vanília mandarinos olívaolajjal készítette, valószínűleg még egy kis pluszt jelent hozzá. És természetesen meg kellett azonnal kóstolni, amint kihűlt, igaz Chilinél azt olvatam, hogy langyosan alufóliába csomagolni, és hűtőbe vele egy napra, amit csak kész adag felével tettem meg, és kíváncsian várom, tud-e ez még jobb lenni.

Rugelach avagy finom lekváros, diós kifli

12 dkg szobahőmérsékletű krémsajtot összekeverek 12 dkg vajjal, 3 púpos ek cukorral, egy csipet sóval, majd 15 dkg liszttel, végül összegyúrom, és legalább egy órára hűtőbe teszem (a krémsajt miatt fontos, hogy jól lehűtsük, hogy könnyebben lehessen vele dolgozni). Miután kiveszem a hűtőből, kettévágom a kis gombócot, és mindkét felét kinyújtom kb. 20-25 cm átmérőjű körré (sok liszt kell alája, ragadós a tészta). Megkenem mindkét kinyújtott tésztát 3-4 ek baracklekvárral, majd pedig megszórom az alábbi töltelékkel (2 kinyújtott körre való adag): 5 dkg barna cukrot összekeverek 2 ek sima cukorral, 2 tk fahéjjal és 10 dkg durvára vágott dióval, és ezt a tölteléket belenyomkodom kicsit a tésztába. 12 részre vágom a kört, és a cikkeket kifli formára tekerem fel (nem baj, ha a töltelék kifolyik kicsit). Tepsibe teszem a kifliket (sütőpapírral bélelt, plusz az eredeti leírás szerint kivajazott, kilisztezett tepsire, eléggé leragadt nekem a csak sütőpapíron, de ez lehet, hogy a nem túl jó minőségű papír miatt is volt). Ugyanígy a tészta másik felével is megcsinálom ezt. A kifliket megkenem 1 tojás és 2 ek tej keverékével, és 180 fokos sütőben 20 perc alatt megsütöm. Nagyon-nagyon finom volt, kicsit karamellizálódott a kifolyó töltelék, és gyorsan elfogyott nagyon.

A recept forrása: Chili és vanilia.